nagy vs kicsi

Vegre dontottem.
A kerdes,hogy meddig maradjon a gyermek az anyja mellett eleg sok iras megszuletesenek adott temat,de amikor a tiedrol van szo,a dontes igencsak nehez.
Amikor megszuletett a fiam,ugy gondoltam,hogy elvalaszthatatlanok leszunk.Atolvastam mindent,amit a temaval kapcsolatban talaltam a szakirodalomban ,hogy mikent es hogyan neveljuk a gyerekeinket,hogyan ovjuk es orizzuk meg testi es lelki epseget.Minden gyongedseget es figyelmet megkapott,hogy lelkileg ne seruljon
Lehetoleg minden idot egyutt toltottem vele es nagyon nehez volt,amikor eloszor a nagyszuloknel aludt.Idoben kezdtem a felkeszitest,hogy kistesoja fog szuletni.Szoval mindenben "kartyat osztottam" neki.
Ugy veltem,hogy a kisteso megszuletesevel semmi nem fog valtozni,minden megy majd ugy mint eddig,de nem ugy alakult,ahogy elterveztem.
A nagyteso igenyei naprol-napra nagyobbak lettek es felmerult a napkozi kerdese,hogy konnyebben boldoguljak a kicsivel,de mindig elvetettem a gondolatat mondvan,hogy majd boldogulok valahogy.Minden indokot kitalaltam,hogy itthon tartsam es azzal erveltem,hogy majd folyton betegsegeket hoz haza vagy ,hogy most nincs hely a napiban.
Egy honappal ezelott azt kezdtem eszrevenni,hogy egesz nap csak a nagyteso igenyeit probalom kielegiteni es idokozben elfelejtettem,hogy a kistesonak is nagytesohoz hasonlo igenyei lesznek es o is megerdemli ,hogy ugy es annyit foglalkozzam vele ,mint az elso gyermekkel tettem Eldontottem,hogy napkozibe adom a nagytesot
Meg most is gondolkozom rajta,hogy valoban helyesen dontottem -e.,de erre legyen eleg ervnek,hogy a"kicsi" is megerdemli.Mennyivel lesz tobb a nagy azzal a sok jatszassal es odafigyelessel amit kapott az elso ket evben es mennyivel kevesebb a kicsi,ha nem kapja meg ugyanazt?nem tudom meg.. es nem is akarom megtudni